SEMMI SEM VOLT HOZZÁ FOGHATÓ; lélegzetelállítóan gyönyörű volt, és valamiért engem akart. A szerelmem most még visszavonhatatlanabb, mint valaha.
Ahogy minden reggel tökéletes arcát láttam meg először, úgy az volt, amire a nap végén utoljára pillantottam.
Hiába szomjazott a véremre, ellenállt neki. Sokszor szagolt a csuklómba, és minden alkalommal beleborzongtam; ahogy minden érintésébe. Nem volt más hozzá fogható lény ezen a világon. Annyira elképzelhetetlenül tökéletes.
Fogalmam sem volt, mit láthatott bennem. Az ügyetlen, tökéletlen emberlányban. De mégis engem választott, ahogy én Őt.
Nem akartam ebből a csodálatos álomból felébredni, nem akartam, hogy a káprázat, aminek valójában gondoltam Őt, egy végzetes napon eltűnjön az életemből.
Rossz előérzetem volt. Mintha egy baljós árny közeledne, de nem gondoltam bele igazán, mert magaménak tudhattam az igazi boldogságot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése